11. fejezetOmar mosolyt erőltet az arcára, de jól ismerem őt, tanácstalan, és aggódik.
– Hogy utaztál? – kérdezi, miközben mutatja, hogy üljünk le.
– Hosszú volt… Vagyis annak tűnt.
– Család?
– Már elkezdték az ostorozást.
Elneveti magát, és megcsóválja a fejét.
– Mit gondolsz, a szüleim miért rohantak el Mekkába? Anyám mindig is azt hitte, hogy ha nem néz szembe a problémákkal, akkor azok nem is léteznek. Szerintem most is valami olyasmire számít, hogy mire hazajönnek, minden rendben lesz.
Elkomolyodik az arca.
– És te? Te mire számítasz?
– Őszintén? Én semmi jóra, Wallid. Elbasztuk rendesen. Ha megtalálják a holttestet, nekünk annyi.
– Nem hiszem. Az szaúdi föld, senkinek nincs ott joga szaglászni.
– Haza kellett volna hozni! – dől hátra.
Igaza van. Ez volt az eredeti terv is
