14. fejezetApám úgy szervezkedik, mintha otthon lenne. Mindenkinek megmutatja, hova üljön, aztán az inasomnak meg Salihának is parancsolgatni kezd, hogy miket hozzanak. Teát, kávét, gyümölcsöket és süteményt rendel, miközben néha szemrehányóan rám néz.
Mit hitt? Úgy teszek, mintha fűlne ehhez a fogam?
Amikor a nagy rendezkedés közben mellém kerül, szántszándékkal meglöki a vállamat, hogy azzal is nagyobb nyomatékot adjon a szavainak. Nem oszthat, de annyit azért kiszűr a fogai között:
– Fiam!
Ez az egy szó nagyjából mindent jelent. Egy: „Kérlek, ne csináld ezt!” Kettő: „Szedd össze magad, mert úgy pofán baszlak, hogy lerepül a fejed!” Ja! A hangsúlyból ítélve a második üzenet inkább relevánsabb, mint az első.
Saliha leteszi a tálcát, mire az ügyvédnő egy mosollyal az arcán köszöni meg
