15. fejezetHogy mi az, ami még ennél is elviselhetetlenebbé teszi ezt a helyzetet? Az, ahogy a jogásznő reagál:
– Billal al-Szudairi. Aleikum salem.
Még el is pirul.
Remek.
Az még csak hagyján, hogy ismerik egymást, de ezek közelről ismerik egymást.
Nagyon közelről.
A hangja úgy beleremegett, ahogy kimondta Billal nevét, hogy az minden kétséget kizár. Nem félelem, vagy tisztelet volt benne, hanem valami egészen más.
De voltaképpen miért is idegesít ez engem?
– Csak nem éppen távozóban? – teszi fel a kérdést Billal Rajah-nak, de közben minket is szemügyre vesz, mint valami bűnös társaságot.
Apám előrébb lép, és átveszi a szót:
– Billal. Minek köszönhetjük a látogatásodat?
Agyamra megy, hogy úgy tesz, mintha ő lenne itthon. Az én házamban majd én teszek fel ilyen kérdéseket, ha ak
