19. fejezetAhogy az órámra nézek, rájövök, milyen későn értem haza, és felszisszenve veszem tudomásul, hogy aludni már nem sok időm lesz. A hajnali imádság úgy érkezik majd, hogy én a legkedvetlenebb gyermekként fogadom.
– Megvártalak.
Ijedtemben kiejtem a kezemből a telefont, és felnyögök, még ha rögtön fel is fogom, hogy Saliha szólított meg. Csak halovány fény világítja be a nappalimat, így esélyem sem volt észrevenni őt. Persze, én mondtam neki, hogy várjon meg ébren, de azóta történt ez meg az. Pont annyi, hogy megfeledkezzem róla.
– A frászt hozod rám – motyogom, miközben fölemelem a telefont.
Amikor közelebb jön, akkor látom, hogy jól mulat a bénaságomon, bár próbálja leplezni a nevetését.
– De hiszen te mondtad, hogy várjalak meg.
– Azt mondtam, hogy akkor várj meg, ha ragasz
