20. fejezetA sofőröm megáll az étkezőasztal mellett, megvárja, míg ráemelem a tekintetem.
– Úgy tettem, ahogy kérted, Wallid.
– Mit szólt a nő? – célzok Saliha anyjára.
– Először ajtót sem akart nyitni nekem. Sikítozott, hogy menjek onnan, nem áll szóba idegenekkel, főképp nem férfiakkal. Amikor kimondtam a lánya nevét, akkor meg hisztériás rohamot kapott, mert azt hitte, azért mentem, hogy valami rossz hírt közöljek. Percekig vigasztalva magyaráztam neki, hogy nincs a lányának semmi baja, és a házassági szerződés megbeszélése miatt vagyok ott. – Saliha feltűnik az ajtóban, izgatottan hallgatja ő is, mik történtek náluk odahaza. – Aztán végre ajtót nyitott, és hajlandó volt öt percre csendben maradni. Ekkor elmondtam mindent, de ő csak azt kérdezte, hol a lánya. Miért nem ő mondja el mi
