22. fejezetÉpp Ahmeddel csetelek, amikor megcsörren a telefonom. Muszáj fogadnom, mert Billal az.
– Béke, Billal.
– Wallid. Nem tartalak fel, csak közlöm, hogy holnap este jelenésed van nálam.
Nyilván az isztambuli üggyel kapcsolatban akar velem beszélni, de azért rákérdezek.
– Miért?
– Wallid! Nem vagy te olyan ostoba, hogy olyan kérdéseket tegyél fel, amikre tudod a választ. – Elhallgat egy időre, én meg egy fintorral az arcomon veszem tudomásul, hogy igaza van. – A találkozón itt lesz nálam az ügyvédnő is. Szeretnék veletek közölni valamit. – Már annak tényétől, hogy újra látni fogom őt, görcsbe rándul a gyomrom. – Beszéltél vele azóta?
– Mármint a jogásszal?
– Igen, Wallid, vele. Mi van veled?
Hát, nem is tudom. Ma elég szar napom volt, de ezt azért mégsem mondhatom meg neki.
