23. fejezetMire Billal házához érünk, kissé megnyugszom. Bevallom, nehezen viselem, ha nem az enyém az utolsó szó, és őt bizony még most is osztanám, ha belelovallom magamat. Visszafogni magamban a tüzet mindig is kihívás volt. Mondtam, amit úgy gondoltam, hogy ki kell mondanom, és tettem, amit úgy véltem, hogy meg kell tennem.
Anélkül száll ki, hogy rám nézne, de ez már meg sem lep. Mindenesetre az üggyel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy mindent elintézett, így inkább nem hoztam szóba a részleteket. Egyrészről mert kezdek bízni benne, és elhiszem, hogy érti a dolgát, másrészt meg nem izgat annyira az ítélet, hogy álmatlan éjszakáim legyenek miatta.
Billal egyik alkalmazottja a társalgóba kísér minket.
– Billal herceg hamarosan itt van.
Nem vár választ, kioson a legközelebbi ajtó
