24. fejezetNem tudom, mi a sok idő, vagy a kevés, de tény, hogy körülbelül ezredszer nézek az órámra. Na és persze mindemellett fel sem fogom, mit mutat az óra, mert arra a kérdésre, hogy mióta parkolunk az út szélén, nem tudnék válaszolni. Szerencsére forgalom nincs, hiszen közvetlenül Billal házának közelében szobrozunk, ami azt jelenti, hogy itt előttünk csak az halad el, aki befelé megy vagy kifelé tart a palotából.
A sofőr próbál úgy tenni, mintha nem lenne kifogása a hülyeségem ellen, de többször elkapom a tükörben a pillantását.
– Mióta várunk itt? – kérdezem.
– Másfél órája.
Ő legalább képben van.
Nekem egy örökkévalóságnak tűnik.
A villogó fényből ítélve nyílik a kapu. Pár másodperc múlva feltűnik a kifelé gördülő autó fényszórója, mire kipattanok a kocsimból és megállok az
