25. fejezetA kávémat kevergetem, Saliha az asztalon pakolászik, de próbálom őt figyelmen kívül hagyni. Már a jelenlétéből kiérződik, hogy mondanivalója van, de nem könnyítem meg a dolgát. Neheztelek rá. Persze ez elég enyhe kifejezés, mert valójában iszonyúan mérges vagyok rá. Segítő kezet nyújtottam neki, ő pedig porig alázott azzal, hogy nem tett mindent úgy, ahogy javasoltam. Nem értem őt, pedig próbáltam az ő szemszögéből is nézni ezt az egészet.
– Van valami mondanivalód? – teszem le a kanalat, majd hátradőlök.
Kővé dermed, megigazítja a munkaruháját, majd megköszörüli a torkát.
– Haragszol rám, herceg.
Nem kérdez, hanem kijelenti. Vitázzak? Minek? Igaza van. Valóban a bögyömben van, de remélem, nem akar bocsánatot kérni, mert akkor szó nélkül itt hagyom. A gyámjának jelentkeztem
