29. fejezetHivatalosan már értesítették Tasnim családját, várnak a megbeszélésre, és már el kellett volna indulnom, de valahogy nem visz rá a lélek. Miért vállaltam el? Mi a fene közöm van ehhez az egészhez? Omar családjának illene odaállni eléjük, és esengve bocsánatot kérni, erre én elvállalom, mint valami lúzer haver. Ráadásul azt sem tudom, mit mondjak. Könyörögjek Omar anyjának az életéért? Sok motivációm nincs hozzá, sőt, nyugodtan fogalmazhatok úgy is, hogy az sem érdekel, ha kivégzik. Megérdemelné… Évek óta terrorizál mindenkit, és az ilyenek nem változnak. Tegnap megvert egy lányt, ma megölt egyet, holnap ismét megver egyet, majd holnapután ismét öl. Nem fog leállni, és azt hiszem, ezt a lelke mélyén Omar és az apja is tudja, ezért tanácstalanok.
Van, akinek nem való a gazdagság.
