32. fejezet

1023 Words

32. fejezetNem akarom lehunyni a szememet, nem akarom átadni magam ennek az egésznek. Mozdulatlanul tűröm, hogy csókokkal borítsa be a számat és az arcomat. Nem tudom, miért teszi ezt, és immár megkérdezni sincs erőm. Elnémít, és merevvé tesz a vágya, sem a testem, sem az agyam nem képes reagálni a közelségére. Nem azért, mert annyira akarom őt, hanem azért, mert semmit sem érzek. Most, hogy túl van az orvosi vizsgálaton, nem érzi veszélyesnek, amit tesz, pedig jó lesz, ha vigyáz azzal a Bachirral. – Hercegem… – suttogja a fülembe, mire az egyik kezemmel odébb próbálom tolni. Nem vagyok a hercege. Egyébként is utálom, ha így szólítanak. Nem vagyok elég határozott, ugyanis megmarkolja a paplant, felhajtja, és egyenesen az ölembe vetődik. A térdén támaszkodik, majd a csípőmre ül, mintha

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD