31. fejezetÖsszecsukom a könyvet, és leteszem az előttem álló kis asztalra. Amikor olvasok, folyton egy régi emlék kúszik a szemem elé. Apám szeretett a palotánk könyvtárában ücsörögni. Én hevesnek ismertem, határozottnak és megingathatatlannak, éppen ezért jó ideig azt hittem, hogy nem olvas, csak úgy tesz. Aztán egyszer csatlakoztam hozzá, és láttam, miként szippantják be őt a lapok. Egész különös érzés volt… Olyasmi, mint amikor a világ legerősebb emberét elgyengülni látod… Talán az óta a nap óta tudom, hogy a könyveknek erejük és hatalmuk van, és csak rajtunk múlik, hogy magunk mellé állítjuk-e ezt a nagyságot.
– Wallid… – Saliha szólítására megriadok, majd megköszörülöm a torkomat. – Zavarhatlak?
– Persze – igazítom meg magam ültömben. – Gyere beljebb! – Megindul, megáll az asztal e
