40. fejezetAz udvaromra behajtva felfedezem Ahmed kocsiját.
Hm. Úgy látszik, ő nem hagyta annyiban, hogy nem veszem fel a telefont.
Beparkolok a garázsba, majd átsétálok a házba, egyenesen a társalgóba. Ahmed alakja jelenik meg előttem. Rögtön apánk jut eszembe róla, ugyanis ugyanazzal a gesztussal széttárja a karját, és ugyanazt a hanglejtést elővéve kér számon.
– Szóval életben vagy! Micsoda szerencse… És mondd csak, elfelejtetted, hogy kell felvenni azt a rohadt telefont? Vagy esetleg rányomni egy nyomorult névjegyre és felhívni valakit?
– Hívtam, akit akartam, és fogadtam, akiét akartam.
– Ez kurva jó! Ne izgasson egy percet sem, hogy anyánk sír, amiért felénk sem dugod az orrod. Anna is hazajött… Miattad.
– Befejezheted!
– Mi van veled, Wallid?
– Semmi nincs velem! – üvöltök r
