41. fejezetVettem egy fürdőt, a telefonomon ekkor fedezem fel az üzenetet, amit Rajah küldött.
Izgalmas…
Micsoda?
Legszívesebben ezt írnám vissza, de hülyén nézne ki. Nyilván a közös életünkre gondol, vagy a kapcsolatunkra.
Igen, az…
Odébb hajítom a telefont. Mennyire szánalmas vagyok… Ennél még az is jobb lett volna, ha válaszra sem méltatom.
Hangokat hallok.
Apám. Csak ő olyan bátor, hogy fogja magát, és besétáljon ide. Felpattanok, de mire az ajtóhoz érek, már nyílik is. Gamal al-Szudairi nyájas mosollyal galoppozik végig a lakrészemen.
– Úgy hallom, Ahmed volt itt, de végig sem hallgattad, hogy miért jött.
– Apám… Nem vagyok jó passzban…
– Gyerünk! Öltözz fel. Megyünk át hozzánk.
– Biztos, hogy nem!
Az kéne még csak!
– De, de! Biztos, hogy igen!
– Nincs ehhez kedvem.
– P
