42. fejezetKicsit mintha feszült lenne a hangulat, ezt annak ellenére is érzem, hogy amikor meglátnak, mosolyognak és örvendeznek. Billal fején tisztán látszik, hogy valami nem oké, Anna meg sírt. Persze úgy teszek, mintha észre sem venném. Apámra sandítok, aki alig láthatóan bólint egyet, jelezve, hogy ő is észrevette, amit én.
Beljebb megyünk, Khalid azonnal elém lép, magához húz, majd folyamatosan ütögeti az arcomat meg a vállamat, mint egy rossz gyereknek.
– Csak tudnám, hogy mi a francért nőttél fel, ha még most is csak a gond van veled!
– Te vagy a fiúgyermekek mintapéldánya – vágom rá.
– Na de most komolyan, Wallid! Az ember még Párizsba sem utazhat úgy el, hogy ne rólad szóljanak a hírek?
– Miért? Annyira élvezted Párizst?
Tudom, hogy finoman szólva sem felhőtlen a viszonya L
