43. fejezetAnyám el sem engedi Rajah kezét. Körülbelül harmadszor vezeti körbe a palotában.
Khalid mellé sétálok, aki éppen leteszi a telefont.
– Hát, nem derűs az arcod…
– Most közöltem Monával, hogy egy darabig maradok.
Megcsóválom a fejem, mit tagadjam, engem is meglepett. Persze elismerte, hogy olykor fut a szoknyák után, de tényleg úgy látszott, hogy asszonyfronton elégedett, nem vágyik többre.
Ahmed a vállamra támaszkodik, és szokásához híven piszkít bele a társalgásunkba.
– Na, mi újság? Mit titkolóztok itt?
– Nem titkolózunk… Csak nem egyszerű az élet.
– Magatoknak köszönhetitek.
Én nem akarok reagálni, de Khalid nincs olyan kedvében, hogy elfogadja a szurkálódást.
– Még mindig jobb, mint este vakarni a fejemet, mert nincs kinek az ágyába bújnom.
– Ki mondta, hogy nincs
