46. fejezetEmlékszem a címre és a házra. Bachirék házára. Tudom, hogy Saliha ott él a házastársával, és annak szüleivel, testvéreivel. Szóval ezt mind tudom, de hogy minek hajtottam oda, azt már kevésbé. Megigazítom a tobémat, benyúlok a kesztyűtartóba, és kiveszem a csipesszel összefogott pénzt. A zsebembe csúsztatom, kiszállok, majd a bejárathoz sétálok. Az ajtó nyitva van, ezért mint valami koszos látogató, csak bekiabálok:
– Salem aleikum!
Nem jön válasz, ezért beljebb megyek. Egy korosabb nő alakja jelenik meg, bizonyára Bachir anyja, de úgy megrémül, hogy gyors léptekkel távozik is arra, amerről jött. Megállok egy helyben, abban reménykedem, hogy csak szól valakinek, aki idejön majd. Pár másodperc múlva Bachir lép az előtérbe, döbbent arccal mered rám.
– Herceg?
– Igen, én.
– Bé
