48. fejezet– Komolyan nem tudom, hogy minek jöttetek ide, ha csak sugdolózni tudtok – fortyan fel Ahmed.
Mintha nem ő beszélt volna rá minket.
Eszünkben sem volt Khaliddal összegyűlni a sok művészlélekkel, de Ahmed azt ecsetelte, hogy higgyük már el, tök jó a társaság.
– Nem sugdolózunk – veti vissza Khalid.
– Ja, látom! Ránézel az egyik festményre, és motyogsz valamit Wallidnak. Aztán szemrevételezel egy szobrot, és a vigyort meg a rosszallást alig lehet letörölni a képedről.
– Pucér pasi volt a festményen – tárja szét a karját Khalid.
– És?
– Mit és, Ahmed? Komolyan nem érted? – Khalid rám néz, és meglöki a vállamat. – Mondj már te is valamit, különben megsértődik, ahogy szokott, és évszázadokig nem szól majd hozzánk.
Ahmed rám pillant, mintha tényleg kötelező lenne valamit monda
