Miért lettem zsaru?
Amint lehetett, azonnal behívatott apám katonának. Mivel BM-es volt, így ott volt csókja. Imádott így ügyet intézni. Meg is kaptam gyorsan a behívómat.
Ekkor történt, hogy úgy éreztem, apám életemben először büszke rám. Szóltam neki, hogy a tököm sem akar ugrabugrálni a sok együgyűvel a sárban, inkább elmennék rendőrnek, mert amúgy sem nagyon tudok magammal mit kezdeni. Tetszik a sok titokzatosság körülötte, és igen vagány dolognak tartom a harcászkodást az utcán. Ha még kocsit is vezethetek, akkor az maga a Kánaán.
Apám korántsem szűzi orcáját hamvas pír borította a hírre, és annyit nyögött ki fátyolos tekintettel, hogy ez az én fiam! Ezzel meg is pecsételtem a sorsom jó időre.
Nem mondom, tetszett, amikor a kék lámpás Latvija megállt a házunk előtt, kiszállt belől
