A fogda. Válogatott kínzások
Nem tudtam aludni az éjjel. Éjfélig ittam. Jéghideg whisky. Sok.
Reggel felvettem Papát, és együtt mentünk be a kapsra.
A fogdán csend uralkodott. Kopogtam a nagy acél fogdaajtón a pince lépcsője alatt. A kémlelőnyílás kinyílt, és egy komor, kialvatlan képű kollégám nézett rám vissza.
Beengedett. A kulcsok hangosan nyitották a hatalmas zárakat. A fogdának volt egy olyan nyomasztó hangulata, amitől a gyomrom mindig ökölbe szorult. Apám mondása volt, hogy minden embernek van bent egy téglája, csak van, aki soha nem látja meg. Ebben is lehet igazság.
A fogda szürke volt. Az ajtók, a falak, a bútorok. Minden szürke. Teljesen ingerszegény környezet. Rendőri pályafutásom ideje alatt talán pár szolgálatot adtam a fogdán, de szívből utáltam. Nyáron is hideg dögkút
