A merénylet
A november kemény fagyokkal köszöntött be. Már előre fáztam ettől a téltől.
Nem is sejtettük, hogy mostantól sorban robbantják fel egymást a pesti éjszaka ismert emberei. Nem győzzük majd kapkodni a fejünket. Egyik merénylet éri majd a másikat.
Mi, kisrendőrök rohangáltunk, ahová küldtek minket, mint a töketlen kutya. Egy robbantás itt, egy kivégzés ott. A jugó kézigránátok úgy repkedtek, mint a fecskék tavasszal. November elsején hátulról főbe lőtték Prisztást.
Éreztük, hogy el fog szabadulni a pokol. A kurvák, a drog, az olajszőkítés akkora bevételt hozott ezeknek az embereknek, hogy fogalmuk sem volt arról, mihez kezdjenek vele. Mind istennek hitte magát. Ezeket az embereket semmi más nem vezérelte, csak a pénz és a hatalom. Némelyikük komoly, ütőképes kis magánhadserege
