HARMINCÖTÖDIK FEJEZET
JASE
– Hallottad ezt? – kérdezte Wren.
Éppen az istállómesternek adtam oda az érméket, amikor meghallottam a távoli dörrenést.
– Mennydörgés – szólt utánunk az istállómester, amikor kisétáltunk az ajtón.
Kiértünk az udvarra, ahol Synové várt a lovakkal. Felnézett az égre, és megkérdezte:
– Ez mi volt? – Gyanakvón ráncolta a homlokát.
– Nem mennydörgés – válaszoltam. Reccsent, és ezt a kemény, csattanó hangot felismertem. Kivető. De valahol a távolban, nem a városban. Gyakorlatoznak a katonák? Vagy épp még többet pusztítanak el az otthonomból, hogy a Ballengerek létezésének minden bizonyítékát eltöröljék?
A nyugati sugárúton lovagoltunk kifelé. Már láttuk, hogy valami felfordulás történt. A katonák kivont karddal futottak, betörtek a járdákról nyíló üzletekbe,
