HARMINCNEGYEDIK FEJEZET
KAZI
Előre és felfelé vágtam a karommal; a borotvaéles marokkés a mellkasát és az állát sebezte fel. Sikoltva zuhant hátra, az arcára szorította a kezét; az ujjai között vér serkent. A pillanatnyi káoszban, amíg a katonák a király segítségére ugrottak, én megpördültem, és a vízmosás felé lódultam.
– Tűz! – rikoltotta Montegue. – Tűz!
Kapkodás zaját hallottam magam mögül, aztán kiáltásokat.
– El az útból! El az útból!
Nyilak zizzentek el mellettem. Dobbanás: az egyik becsapódott egy fatörzsbe. Csendülés: egy másik lepattant egy szikláról. Surranás: a fülem mellett szállt el.
Már majdnem bevetettem magam a vízmosásba, amikor robbanás reszkettette meg a levegőt. Ledöntött a lábamról; gurulva érkeztem a patakmederbe, por és éles kövek közé. Kőszilánkok sebezték f
