HARMINCHARMADIK FEJEZET
KAZI
– Itt vagyok!
Mosolyogva siettem fel a pavilon lépcsőjén. Hagytam, hadd ragyogjon a tekintetemben az igaz győzelem – a legnehezebb részen túlestem –, bár a király másként fogja értelmezni a diadalomat. – Minden rendben. Boldogan keresgélik a köveket.
Levettem a köpenyemet és a fegyverövemet, és a korlátra tettem, Montegue-é mellé. Ő már az első lépcsőn ült, a lábát áztatta.
– Mi tartott ennyi ideig? Már majdnem utánad küldtem egy őrt.
– Azt akartam, hogy legyen valami céljuk. Ezt találtam. – Kivettem a zsebemből egy nagy, színes szemkövet, akkorát, mint a kisujjam. Épp a megfelelő méret volt. – Azt mondtam nekik, hogy aki több követ talál, az megkapja ezt itt. Most aztán nagyon keresgélnek. Jó hosszú ideig el lesznek foglalva.
A király elmosolyodott.
–
