NEGYVENEDIK FEJEZET
KAZI
A család meghallgat. Megszeretnek majd.
Meghallgatnak.
Meghallgatnak.
Olyan régóta bámultam a tüzet, hogy szinte megszűnt körülöttem a helyiség többi része.
Csak a kandallóban égő kis tűz világította meg, amely lassan elhamvadt. A nyakam köré erősített lánc a középen álló oszlophoz volt erősítve. Egy széken ültem – más bútor nem is nagyon akadt a helyiségben. A fal mellett egy ágy állt, rajta durva szőttes takaró, mellette kis, fenyőfa szekrény. Többemeletnyi magasra vonszoltak fel; gerendákat láttam a fejem felett, úgyhogy úgy véltem, a padlástérben lehetek, talán a szolgák lakrészében. Az ablak, fenn, magasan, ahol a tető a fallal találkozott, éjjeli fekete volt. A nyakam köré erősített láncon kívül a karomat is a szék karfájához kötözték, a bokámat a lábáh
