NEGYVENKETTEDIK FEJEZET
KAZI
Egy szalag.
Erre összpontosítottam, igyekezvén elcsitítani a szívemben lüktető félelmet.
Amikor ma berángattak a fogadóba, egy vörös szalag villant a szemembe. Utóbb úgy gondoltam, bizonyára csak az ünnepi díszítés része volt, de abban a rémítő pillanatban, amikor élő prédaként rángattak be az ajtón, úgy képzeltem, a szalag másvalami. Nekem kötötték oda.
Megengedtem magamnak, hogy visszamerüljek abba a világba, ahol szellő járt, ígéreteket tettünk, holnapok álltak előttünk – Jase-zel.
Hűvösség érte az arcomat.
Jase haja lobogott a szélben.
Mi ez, Kazi? – kérdezte, a kezemben tartott ünnepi süteményre és a szalagra nézve.
Egy vendai szertartás részei.
Milyen szertartás?
Esküvő. Esküvői szertartás, feleltem. A vendai szertartások egyszerűek. Ezek kelle
