NEGYVENKILENCEDIK FEJEZET
JASE
A hold éles sarlója az égre rajzolódott; füstös narancs volt a csillagok háttere előtt. Arató hold. Nem adott elég fényt, hogy meglássanak. Árnyak voltunk, fák, egy seregnyi kísértet, amely ott is volt és nem is.
A Kalliope, a legnagyobb tembris tövében gyűltünk össze, éppen a városon kívül. Az ő ágai bőven elértek a többi fáig. Mellette állt. Eudora, Acantha és Gaia. Őket neveztük a nővéreknek.
Synové horgonya felsurrogott az éjszakában, aztán visszahullott, átesve az egyik legalacsonyabb ágon. A rákötött zsinór segítségével vontunk fel a toronymagas tembrisre egy vastagabb, megcsomózott kötelet. Hatan mászunk fel rajta.
Öt napig vártunk. A bejelentés csak tegnap érkezett. Úgy járkáltam fel-alá az óvóhelyen, mint egy őrült, nem tudtam kitalálni, mire vá
