Wren felemelte a kezét. Synové azonnal elhallgatott; sötét fürtjei meglebbentek, ahogy elfordult, hogy hallgatózzon. A szél suhogása és a lovak halk nyihogása mellett én semmit sem hallottam, de a tarkómon égnek álltak az apró hajszálak. Rezgést éreztem. Dübörgést. Valami közel járt.
A köpenyemre tettem a vacsorám maradékát, és felálltam, kivonva a kardomat. Az acél halk zizzenése áthatolt a semmin. Lovak vágtattak be a rom előterébe. Három férfi érkezett, a nyomukban még három másik. Vendégeink jöttek. Az első gondolatom az volt, hogy túlerőben vannak, a második, hogy felismernek-e? Beválik-e az álcázás?
Amikor megláttak a karddal a kezemben, megtorpantak. Synové lövésre készen tartotta az íját, Wren mindkét kezében egy ziethét markolt.
– Ejha, barátaim! Csak a vihar elől menekülünk. M
