HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
KAZI
Paxton titkaira a nap folyamán lassan derült fény, olyankor, amikor akadt néhány biztonságos pillanatunk a beszélgetésre. A napozóteraszon kezdődött; társalgás közben a törmeléket és a felforgatott bútorokat dobáltuk ide-oda, így ha bárki lentről hallgatózott, úgy tűnhetett, hogy kutatunk, nem pedig éppen összeesküszünk. A napozóterasz ablakainak nagy része egészben maradt, az egyik betört üvegtáblán át azonban befütyült a szél, lehűtve a helyiséget. Amíg mozogtunk, legalább nem fáztunk.
A bokor, amelyet Jalaine olyan gondosan metszegetett a sarokban, elszáradt; barna levelei összetekeredtek. Csak rövid időnk volt a beszélgetésre, mielőtt a király visszatér Pokoltorkába, mi pedig vele együtt a fogadóba. Igyekeztem mindent felfogni, amit Paxton mondott, közben
