HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
JASE
– Ne! – suttogta Synové. – Ne is gondolj rá!
Rajtakapott, hogy a Ballenger-fogadót lesem. A lovarda oldalából ráláttam az egyik kivilágított ablakra. Valami történt ott; estély lehetett. És éreztem, hogy Kazi is ott van. Most már a királynak dolgozik. Tudtam, hogy ez lehetetlen, valami mégis ott tartotta. Micsoda? Zsarolás? Mivel fenyegetheti Montegue?
– Nehéz nem rágondolni – feleltem. A nehéz meg sem közelítette a valóságot. A bensőm kavargott, miközben megpróbáltam kitalálni, hogyan juthatnék be a fogadóba, hogyan juttathatnám ki Kazit. A szemem fájt, annyira néztem azt az ablakot, hátha őt is megpillantom. Ilyen közel van, és mégsem érhetem el. Már ezernyi lehetőséget végiggondoltam, de mit mondhatna egy kbaaki kereskedő a minden sarkon ott posztoló őr
