HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
KAZI
Berontottam a helyiségbe, átnyomakodtam Zane mellett, hogy minél távolabb kerüljek tőle. Mintha csak egy vendai sikátoron futottam volna végig egy árnyékot keresve, egy sötét lépcsőt, amely alatt elbújhatok, egy helyet, ahol eltűnhetek.
Montegue észrevette. A hirtelen mozdulataimra még mindig gyanakodott. Akármit is mondott az őt körülvevő nőknek, a mondat közepén elhallgatott, és rám meredt. Biccentettem, jelezve, hogy észrevettem, aztán már magabiztosabban léptem középre, hogy elfeledtessem reszketeg belépőmet. A király visszafordította a figyelmét a csodálóira, akik itták minden szavát.
A Ballenger-fogadó hatalmas társalgójában voltunk. A vascsillárokban reszketeg lángú gyertyák világítottak; a levegőben a király nagyszámú kíséretének társalgása zsongott
