– Salem alaikum! – köszöntem, amikor beléptem az Arany Hajnal irodájába.
– Alaikum salam! – köszönt vissza egy női hang.
Nem láttam a hang tulajdonosát, mert a pult mögött ült. Amikor felállt és elém jött, a levegő is belém szorult. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű arab nőt. Magas, karcsú, a bőre olyan csodálatos halványbarna volt, mint a legnemesebb fából faragott szobornak. Határozott arcél, szépen ívelt éjfekete szemöldök, hosszú ébenfekete haj, kivillanó fehér fogsor. Hosszú, vékony ujjai egy tollal játszottak. Gondozott, ápolt körmök. Kisimította a haját a homlokából. Fehér blúzt viselt, egy világos, szaggatott farmernadrágot sportcipővel. A parfümjének illata már akkor elvette az eszem, amikor beléptem az ajtón. Rám mosolygott, és éreztem, hogy elveszek. Ebben a mosolyban be
