A zöld, öreg Mercedes ketyegő motorral állt az út szélén. A volán mögül az utcát figyeltem. Nem követtek. A szemem sarkából láttam, hogy Südi kilép a lépcsőház kapuján. Egy halványkék nyári blúz volt rajta, szűk farmer és szandál, ami látni engedte formás lábfejét. A haja frissen mosva lobogott utána. Elmosolyodott, amikor észrevett. Beült mellém, és az illatfelhő azonnal betöltötte a kocsi belsejét.
– Szia, Omar! Akkor én mondom az úti célt? Farkaséhes vagyok! – a szeme ragyogott.
– Mint már említettem, Habibti, ez lenne a lényeg. Szeretném, ha ma este jól éreznéd magad, ezért javasoltam, hogy menjünk a kedvenc helyedre.
– Nagyszerű! Akkor a Cairo étterembe megyünk. Isteni a konyhájuk.
– Rendben. Mondod az utat? – egy csapat galamb reppent szét a kocsim útjából, amikor gázt adtam.
La
