Mi is beültünk a kocsijainkba. Milótól elköszöntünk, és elindultunk az éjszakában. Az ablakok lehúzva, a kék lámpák kirakva a tetőre, nehogy valami buzgó rendőrjárőr esetleg megállítson. Nem használtuk őket, de így is biztos volt, hogy nem állít meg senki. Amennyi fegyver és gránát volt nálunk, napokig magyarázkodhattunk volna, ha nem lőnek le az első pillanatban. A két Audi szabályosan haladt a város egy másik, szegényes kerülete felé. Nem beszélgettünk. Még nem volt vége az akciónak. Annak akkor lesz vége, ha Süheda és Sabri a védett házban van és elkészülnek az útleveleik. Még nem lehettünk biztosak semmiben. A mi szakmánkban csak az a biztos, ami már elmúlt. Egyre inkább tűntek fel az emeletes bérházak. A kiborogatott kukák, a lepukkant autók és az ablakokban, erkélyen kiteregetett ruh
