Reszkető kézzel kezdte kardját a hüvelyből kihúzni. A Kuvik odaugrott hozzá, vállon ragadta, alaposan megrázta.
– Fogd be a bagólesődet, vén bolond – sziszegte.
De már késő volt. A többieket is elfogta a rettegés. Ők is kihúzták a kardjukat, ösztönösen úgy álltak körbe, hogy valamelyik társuk legyen mögöttük.
– A lány nem kísértet! – vakkantott fel hangosan Rience. – Még csak nem is mágus! És mi tízen vagyunk! Dun Dâre-ban négyen voltak, és mindegyik részeg!
– Szétválni – szólalt meg hirtelen Bonhart –, balra meg jobbra, egy vonalba. És tovább, sorban! De úgy, hogy ne veszítsük egymást szem elől.
– Te is? – fintorgott Rience. – Rád is rádragadt, Bonhart? Ennyire nem tartottalak babonásnak.
A fejvadász jégnél is fagyosabb tekintetet vetett rá.
– Széthúzódni sorba – ismételte meg, ügy
