Hideg borzongás futott végig a hátán. Eszébe jutott az, amit az előző éjszaka látott álmában.
– Jól van! – rázta meg magát. – Elég a meditálásból. Lóra!
•
Boreas Mun szinte kilógott a nyeregből, úgy vizslatta a nyomokat. Nem volt könnyű. A göröngyös, porhanyós talaj csonttá fagyott, a szél hamar szétfújta a havat, ami csak a barázdákban és hasadékokban maradt meg. Ezekben keresgélte Boreas a fekete kanca patájának lenyomatait. Alaposan oda kellett figyelnie, nehogy elveszítse a nyomot, kivált most, amikor az ezüstdobozkából eredő mágikus hang elhallgatott, nem adott többé tanácsot és útmutatást.
Embertelenül fáradt volt. És nyugtalan. Már csaknem három hete üldözték a lányt, Saovine óta, a Dun Dâre-i vérengzés óta. Majdnem három hét nyeregben, folyamatos hajszában. És sem a fekete kanc
