– Kardokat a földre! Én nem tréfálok!
– Talán valahogy megbeszélhetnénk? – Geralt, nem törődve forrongó haragjával, úgy döntött, hogy időhúzásra játszik. – Kulturált emberek módjára?
A féltünde rosszindulatúan felnevetett.
– Megbeszélni? Veled, vaják? Azért küldtek ide, hogy végezzek, nem azért, hogy beszéljek veled. Igen, igen, te torzszülött. Te itt tettetted magad, színészkedsz, de én rögtön felismertelek, első látásra. Pontosan leírtak nekem. Kitalálhatod, ki írt le téged ennyire pontosan. Kitől kaptam pontos útmutatást, hol és milyen csapatban talállak meg. Ó, bizonyára kitalálod.
– Engedd el a lányt.
– De én nemcsak a leírásból ismerlek – folytatta Schirrú, eszébe sem jutott, hogy elengedje Angoulême-et. – Már láttalak téged. Még nyomoztam is utánad. Temeriában. Júliusban. Egész
