De tovább vágtattak.
Az élen haladó Angoulême a kanyarban várta meg őket, onnan az út lefelé haladt, sziklák között húzódva.
– Hajsza… – lihegte, szétkenve a koszt az arcán. – Üldözni fognak, nem hagyják abba… A bányászok látták, merre menekülünk. Nem kellene a főúton maradnunk… Le kellene térnünk az erdőbe, a sűrűbe… Hogy megtévesszük őket…
– Nem – tiltakozott a vaják, nyugtalanul hallgatta a lova tüdejéből kiszakadó hangokat. – Az úton kell… A Sansretourba vezető legegyszerűbb és legrövidebb úton…
– Mért?
– Nincs most idő fecsegésre. Gyerünk! Szorítsátok ki a lovakból, amennyit csak lehet…
Vágtattak. A vaják pejlova továbbra is horkantgatott.
•
A pejló nem volt képes továbbhaladni. Alig járt már karóvá merevedett lábain, alig lélegzett, apró horkantásokkal vett levegőt. Végül eld
