NYOLCADIK FEJEZET
A vihar a tenger felől jött, csapkodtak a vitorlák, a szemerkélő eső apró szemű jégzivatarként vágott Dijkstra arcába. A Nagy Csatorna vize ólomszínű volt, szél borzolta fel, esőcseppek sebhelyei tarkították.
– Erre, uram, engedelmével. Vár a csónak.
Dijkstra nagyot sóhajtott. Már szívből elege volt a tengeri utazásból, az a néhány pillanat vidította fel, amikor a part szilárd és stabil köveit érezte a talpa alatt, a guta kerülgette arra a gondolatra, hogy újból fel kell lépnie egy himbálódzó fedélzetre. De nem volt mit tenni – Kovir téli fővárosa, Lan Exeter alapvetően más volt, mint a világ többi fővárosa. Lan Exeter kikötőjében a tengeren érkező utasok csak azért szálltak ki a hajókból a kövezett mólóra, hogy azonnal átszálljanak egy másik úszóalkalmatosságra – egy
