És újból gyötörni kezdték az álmok. Szeptember kilencedikén reggel, merthogy elaludta az őrségváltást, mindannyiunkat megrémített, amikor kiáltozva, kardot rántva riadt fel. Ámokfutónak tűnt, de szerencsére hamar rendbe jött.
Járt egyet, majd komor képpel jött vissza hamarost, és se többet, se kevesebbet nem közölt velünk, mint hogy azonnali hatállyal föloszlatja a csapatot, és a további útra magányosan indul el, ugyanis valahol arrafelé iszonyú dolgok zajlanak, hogy az idő sürget, hogy veszély mutatkozik, és ő nem akar senkit ennek kitenni, és senkiért sem akarja a felelősséget viselni. Annyira unalmasan és meggyőződés nélkül fecsegett és okoskodott, hogy senkinek sem támadt kedve vitába szállni vele. Még a rendszerint ékesszóló vámpír is csak vállat vonva hagyta ott, Milva kiköpött, Cah
