– Nem nagyon.
– Akkor a pokolba veled.
•
Ronda beszélgetés volt ez, és a vajáknak ekkor ronda szája volt. Ajjaj, nem tetszett, amikor ilyen hangulata lett, és ilyen nótát kezdett fújni.
Be kell azonban ismernem, hogy betöltötte a szerepét a kormoránnal való szemléltető összehasonlítás – nyugtalankodni kezdtem. Halat visz a csőrében oda, ahol azt elkábítják, kibelezik és megsütik! Tényleg szimpatikus az analógia, örömteli a perspektíva…
A józan ész azonban eloszlatta az effajta félelmeket. Végül is, ha továbbra is a halas metaforát alkalmazzuk, kik voltunk mi? Keszegek, kicsi, szálkás keszegek. Ilyen szerény zsákmányért Cahir kormorán nem számíthatott császári kegyre. Egyébként bizonyára ő maga sem volt akkora csuka, amekkorának látszani akart. Keszeg volt, akárcsak mi. Azokban az idők
