Jó újra Paullal találkozni. Hosszas egyeztetés előzte meg, hogy végre leülhessünk sörözni. Alaposan megnézem őt, talán én is teljesen más vagyok a civil életben, mint katonaként.
– Ma be kell rúgnunk, Robert!
– Mindenképp! – röhögök vissza.
– És hazaviszek egy nagyon bögyös szőkét.
Hm. Jól hangzik…
– Ámen!
Elénk teszik a sört, mi azonnal meghúzzuk, mint akik hónapok óta erre vártak. Három hónapja tértünk haza, azóta csak gyakorlatokon voltunk, bevetési, taktikai megbeszéléseken és lőgyakorlaton.
Letesszük a korsót, majd a vállamra csap.
– Mi van? Olyan langyos vagy!
Pontosan megfogalmazza, miként is érzem magam, amióta hazajöttünk. Igen, langyos vagyok… Szívesen lennék acélosan jéghideg vagy lüktetően tűzforró, de tényleg olyan semmilyen ez az egész. Fogalmazhatunk úgy is, hogy sz
