Napok. Mit jelentenek nekem most a napok? Éveket! Vánszorognak, folyton a mélybe taszítanak, és úgy érzem, képtelenség kimászni a gödörből, amiben vergődöm. Egy hete a házat figyelem, de Gloriának nyoma sincs.
Sosem hagyja el a házat?
Olykor bemegy egy nő meg egy idősebb férfi, gyerekekkel, de ezenkívül semmi. A cím biztos jó, mert ilyesmiben nem tévedünk, de kezd ez az egész aggasztani.
Van valami, amiről soha senki sem beszél. A magányról… És nemcsak azt értem ez alatt, hogy egymagad laksz, nincs kivel megosztanod az ágyad, hanem leginkább azt, ahogy most érzem magam. Szétrobban az elmém, teli vagyok kétellyel, mégsem oszthatom meg senkivel a problémáimat, még Paullal sem. Sosem keverném őt bele, így is tartok attól, hogy balul sül el a dolog, és előveszik Lizát. Nyoma van annak, hogy
