Elégedett voltam. Az voltam eddig. Kielégített a munkám, az, hogy a hazámat szolgálhatom, fontosnak éreztem magam, és bivalyerősnek. De most… Itt fekszem az ágyon, őt ölelem, és közben azt érzem, hogy éveket vesztegettem el. Nem tartozom senkihez, és ezt szó szerint kell érteni. Apám meghalt, testvérem nincs, anyámmal pedig nem ideális a viszonyom, még ha valamelyest javult is az elmúlt hetekben a helyzet.
Venezuela óta alig találom a helyem, és ha ez az egész véget ér, darabokra fogok hullani. Ettől ijedek meg a leginkább. Attól a biztos tudattól, hogy akkor oda az erőm…
Föltámaszkodik, majd az arcomba nézve elmosolyodik.
– Sokszor voltam rá kíváncsi az őserdőben, hogy mire gondolsz. Most is az vagyok. – Nem felelek, de halványan én is elmosolyodom. Képtelenség megfogalmazni, ami a fej
