– Juan! No te resistas! Siempre estás discutiendo! Vamos!{19}
Kinyitom a szemem, a nap besüt az ablakon, élvezem, ahogy a bőrömhöz ér, meleget ad. Odavagyok Floridáért!
Oldalra fordítom a fejem, rögtön elmosolyodom, a fekete szétterülő haj látványa és az apró test szuszogása maga a csoda. Közelebb fészkelődöm hozzá, majd belepuszilok a fülébe, mire ő a nyakamba fonja a karját.
– Papa!{20}
– Jó reggelt, angyalom. Ébresztő.
Ruby, a kétéves lányunk jól tudja, mivel vehet le a lábamról. Bár elismerem, nagyon nem kell cseleznie.
– Juan! Te lo digo ultima vez!{21}
– Juan! Tedd, amit anyád mond! – ordítok ki, majd halkabban teszem hozzá: – Más választásod úgysincs!
Ruby velem együtt kacag, élvezzük, ahogy azok ketten ott kint civódnak. Juan elég nehéz eset, de én értek a nyelvén. Vagy nem
