2020
DÉL-AMERIKA
Korán reggel van, már mindent összepakoltam. Miután rájöttem, hogy Paul nem remekelt az őrségben, le sem hunytam a szemem. Most is úgy szundikál, mint egy kiscserkész.
Ez nem jó jel.
Sejtettem, hogy van még vele probléma, de most alig ismerek rá. Egy katonának fontos, hogy az életét is rá merje bízni a bajtársára. Bennem kezd kialudni ez az érzés. A tapasztalataimnak köszönhetően olykor már azt hiszem magamról, hogy paranoiás vagyok, de most szent meggyőződésem, hogy az érzéseimnek ezúttal semmi közük a paranoiához.
Paul talpába rúgok, felugrik, és az övéhez kap.
– Reggel van!
– Ja! Jó! – dörzsöli meg a szemét.
Fontolgatom, hogy szóba hozom a dolgokat, de végül nem teszem. Talán az a baj, hogy Paul nem csak a bajtársam…
– Aláaknázzuk a területet – közlöm egyszerűe
