– Mit akarsz azokkal? – kérdezi Paul a kötelekre mutatva.
– Kettőt találhatsz. Nem harcolok tovább. Nincs erőm küszködni ezzel a hibbant tyúkkal.
Összekötözöm kezét-lábát, a száját meg betömöm, akkor majd próbálkozhat bármivel. Nem lesz táncika meg pancsi-pancsi!
Paul helyesel, nem foglalkozik tovább a témával, egészen máshova kanyarodik vissza.
– Már rég jelet kellett volna adnunk. Mentőcsapatokat nem fognak küldeni értünk. Ez egy titkos akció. Annyira az, hogy aki parancsba adta, már az is elfelejtette.
Mintha nem tudnám. Mégis úgy érzem, valamit tennünk kell, mert már nem sokáig bírom idegekkel. Olyan egyszerű lehetne. Szót fogad, engedelmeskedik, szépen menetelünk, eszünk, alszunk. Akár még a hátamon is cipelném, csak fogná be, és hagyná, hogy mentsük az életét. De nem! Utoljára S
