Gloria észrevesz, fölpattan, de nem jön felém, érdeklődve nézi, ahogy ledobom a zacskót és a madarat.
– Paul? – kérdezem.
– Nem tudom, nem jött még – felel szelíd hangon.
Talán ő is rájött, hogy elvetette a sulykot. Mindenesetre nem fogom szóba hozni, ami történt, elég kínos így is. Ez a kis idő, amit egyedül töltöttem, elég volt arra, hogy átgondoljam a helyzetet.
Előre kell menni, csinálni! Kizárni mindent! Őt is!
Megtanultam, úgyhogy menni fog.
Tüzet rakott, ezzel alaposan felpaprikáz.
– Örülnék, ha nem kezdenél tábortüzet rakni engedély nélkül.
– Csak segíteni akartam.
– Remek! – Az égnek emelem az arcom, a füst, ami fölfelé száll, belevesz a növényzetbe. – Így legalább kilométerekről is látnak vagy kiszagolnak minket.
Odalépek a lángokhoz, jó adag földet fölmarkolok, mire ő
