Figyelem, ahogy a dombon fölfelé baktat, bevallom, szégyellem magam. Elképzelem őt kislányként… Aranyos kis arca lehetett. Biztos akkor is ilyen őszinte volt, és cserfes. Elismerem, kíváncsi vagyok a részletekre, de szándékosan nem faggatom. Így is eléggé kikészített, amit hallottam. Nem akarom szánni őt! Védenem kell! Nem szabad hozzá sem testileg, sem lelkileg közel kerülnöm. Egyszerűen csak óvnom kell az életét.
Leülök egy kőre, és a vizet nézem, ami kezd elsimulni. Milyen különös. Még a folyó is csöndesebbé válik a szürkületben.
Apámra gondolok, aki úgy halt meg, hogy büszke volt rám. Egy katonának a végzettel kapcsolatban két szép gondolata lehet. Vagy harcban essen el a hazájáért, vagy végelgyengülésben, de úgy, hogy tudja, a fia tovább visz mindent, ő maga pedig mindent megtett a
