Paul felsóhajt, amint meglát, majd körbefordul.
– Hol az alany? – kérdezi ijedten.
Én közben azon elmélkedem, mikor neveztem őt így utoljára akárcsak gondolatban is.
Na, akkor még minden oké volt.
Már nem alany. Gloria. Chavez lánya. Egy nő. És ez baj.
– Mindjárt jön. Észre sem vetted, hogy lejött a folyóhoz?
– Azt hittem, pisilni megy. Nem járhatok állandóan a nyomában, mint egy kisgyereknek.
– Nem? Na és miért? Mert ugyebár ez a dolgod! – farkasszemet nézünk, kényszeredetten elvigyorodik.
– Na mintha te nem hagytad volna most magára.
– Mindjárt itt van, ezt garantálom, de nekünk beszélnünk kell!
Bólint, én közben a szememmel leellenőrzöm azokat a híres csigákat. Látom, hogy a tea is elő van készítve főzésre.
Gloria híres teája! Igya meg ő!
– Igazad van, Robert, ugyanis nekem
